- 1927. szeptember 9-én született a Michigan állambeli Pontiacban, Egyesült Államok. 2004. május 18-án hunyt el. Az igen tehetséges Jones fivérek legfiatalabbika (lásd még Thad Jones és Hank Jones tevékenységét). Elvin zeneszerető légkörben nőtt fel. A helyi együttesekben dobolt, mielőtt katona szolgálatát teljesítette volna, majd leszerelése után ugyanott folytatta, és az ötvenes évek elején rendszeresen játszott Billy Mitchell kisegyüttesével. Az évtized közepén Jones New Yorkba költözött és gyorsan elismerésre tett szert, mint a bopdobolás vezető mestere.

 Számos olyan jelentős zenésszel dolgozott, mint J. J. Johnson, Donald Byrd és Sonny Rollins, és 1960-ban a John Coltrane-kvartett tagja lett. Öt esztendeig játszott Coltrane-nel, mialatt a jazztörténet egyik legjelentősebb dobosává nőtte ki magát. Ebben a korszakban igen jelentős szerepe volt a postbop dobolás fejlődésében. A Coltrane-től való kiválása után karrierje többnyire a saját maga vezette kisegyüttesekben folytatódott, amelyek zenei politikáját a saját irányítása alá vonta (csak egy rövid ideig volt 1966-ban Duke Ellingtonnal). A hatvanas évek végén és a hetvenes meg a nyolcvanas években megállás nélkül turnézott, szerte a világon klubokban, koncerteken, fesztiválokon lépett fel. Olyan zenekari tagjai voltak mint Joe Farrell, George Coleman és Wilbur Little.

1979-ben Art Pepperrel vette fel a Very R.A.R. E. című lemezt és még ugyanebben az évben készült a Different Drummer: Elvin Jones című dokumentumfilm is. Jones kiterjesztette az olyan ős-bop dobosok által kifejlesztett lehetőségeket, mint Max Roach, Art Blakey és Jones. Jóllehet, általában a free jazz-zel hozzák összefüggésbe, amellyel kapcsolatban ő az avantgarde dobosok serkentő példája, játéka szoros összefüggésben van a korábbi történésekkel. Jones mindazonáltal a postbop jazzdobosok szerepének kiterjesztésében jelentős, felelős egy jelentős stilisztikai eltolódásért: ő integrálta a dobosokat a frontvonal zenészeinek improvizációival oly módon, hogy a dobos immár partnereivel azonos lehetőségeket kapott, nemcsak kísérőszerepre vagy az előző korszakok ütemátadására kárhoztatták. Példaadása és kiváló technikai adottságai Jonest a jazz egyik legmesteribb dobosává tették.

Albumok: Thad Jones-Billy Mitchell Quintet (1953), Sonny Rollinsszal: A Night At The Village Vanguard (1957), Together (1991), Elvin! (1961), John Coltrane-nel: Live At The Village Vanguard (1961), Coltrane-nel: Live At Birdland (1963), Coltrane-nel: A Love Supreme (1964), Dear John C (1965), Midnight Walk (1966), Puttin' It Together (1968), Poly-currents (1969), Coalition (1970), Genesis (1971), Live At The Lighthouse (1972), Mr Thunder (1974), New Agenda (1975), Summit Mee-ting (1976), Time Capsule (1977), Remembrance (1978), Very R.A.R.E. (1979), Soul Trane (1980), Brother John (1982), Earth Jones (1982).